Merton kalandokban bővelkedő 27 év után kopogtat be egy trappista monostorba. Jó tízéves teljes hallgatás után elöljárói kifejezett kívánságára veszi újból kezébe a tollat, aminek a belépésekor végleges búcsút akart mondani. Összeállítja önéletrajzát , naplóírásba fog. Később - hogy e néma közösségben hangot adjon benti és a világban élő testvérei iránti szeretetének - egy-egy kötetnyi írásban megosztja velük a monasztikus béke és a szemlélődő imaélet rejtett kincseit. Igaz, a kolostor szigorú fizikai korlátokat emel, de a szerzetes szíve lassanként az egész világ felé kitárul. Magány és világméretű közösség, egymásért viselt felelősség: ezek a jelen válogatás főbb műveinek alapgondolatai.