A végrehajtási eljárás eddigi módosításai az eljárás gyorsítására, korszerűsítésére, és egyszerűbbé tételére irányultak. A NAV adóvégrehajtási eljárásainak kibővítésével, és nagyobb számú ügyek kezelésre való alkalmassá tételével megfelelően el tudja látni az államot megillető követelések végrehajtását is. A jogszabályi háttér változásaival elmondható, hogy javult a törvényi átláthatósága, és alkalmazhatósága a végrehajtásnak. Azonban a törvényszéki végrehajtásban felgyülemlett, és újonnan érkezett ügyeket nagy kihívást a végrehajtói szakosztálynak. Az adatokból jól látható, hogy az ügyek száma emelkedő tendenciát mutat, ami elég nagy terhet róhat az új szabályok alkalmazóira, és létszámbővítés igényéhez vezethet. A érkező ügyek növekedésével, és a folyamatban maradó ügyek jelentős száma miatt hasonló következtetésre juthatunk, az ügyintézés időigényessége, és a folyamatosságának biztosítása miatt. Ha a folyamatosan változó jogszabályi szabályozást nem is vesszük figyelembe a végrehajtók szakmai át-, és továbbképzésének szükségessége is elengedhetetlen feltétele az ügy zökkenőmentes menetéhez. Sajnos az átvételkori pontos ügyszámra vonatkozó adatokat nem találtam, de a görbe nem sokat változhatott. Az adóvégrehajtói tagság megítélése nem is annyira jelenik meg a társadalomban, mint az önálló bírósági végrehajtókkal szembeni magasabb etikai, és szakmai elvárások evidenciája. Mivel az eljárás a NAV hatáskörébe került, és a követelések is az államot illetik meg, az eljárók megítélése az állammal egyenértékű. Így a kisebb hibákat központilag gyorsan, és hatékonyan kezelik, illetve kialakulásuknak még a lehetőségét is kizárják, és ha mégis megjelennek, orvoslásukig eltelő ideig rejtve maradhatnak az állam egyre növekvő apparátusában, és fennhatóságában. Most lehetőség nyílt, az eddig felmerült hiányosságok kijavítására, megtanulására, a jelenlegi vészhelyzet (57/2020. (III. 23.) Korm. rendelet) miatt felszabadult időben. A csökkentett végrehajtási cselekmények lehetőséget nyitottak a végrehajtók önálló otthoni, vagy távoktatásban való továbbképzésére. Az önálló bírósági végrehajtók tekintetében pontosan a fordított fejlődést figyelhetünk. A korábbi időszak hiányosságai, és visszaélései miatt reflektorfénybe került Kamara, és végrehajtói tagság képes volt a megújulásra, mert képesnek is kellett lennie rá. Bírósági végrehajtás nélkülük nem lenne lehetséges Magyarországon, ők vannak a frontvonalban. 2017-es adatok szerint az önálló bírósági végrehajtókhoz több mint 746 ezer ügy érkezett, és több mint 822 ezer ügyet tudtak eredményesen befejezni . Az üröm az örömben, hogy a szervezet maga nem volt képes az újrakezdésre, szükség volt az állam beavatkozására. Ezzel az állam némi befolyást szerzett az bírósági végrehajtás, és az önálló bírósági végrehajtók tevékenységében, és ellenőrzésében. Azonban kétség kívül pozitív irányú volt a változtatások hatása, mind társadalmi, mind szakmai szinten. A szakmaiság előtérbe helyezésével nőtt a szakma elismertsége mind a hétköznapi, mind a tudományos értelemben. Ezt jól mutatja, hogy a frissen végzett fiatal jogászok is előszeretettel választják a végrehajtói pályát, amit a pályázatokra való többszörös túljelentkezés is jól prezentál. A végrehajtás ezzel valóban egy hivatássá válhat, és betöltheti méltó szerepkörét a magyar jogalkalmazásban. Ezen túlmutatóan egy az európai modelleknek is megfelelő, és a további fejlődésnek, és fejlesztéseknek teret adó rendszer alapjai kerültek lefektetésre. Némi aggályra adhat okot az állam térnyerése ezen a területen is, a bírósági rendszerben a közigazgatási bíráskodás, és a bírók felett szerzett befolyás után. Azonban a felelősség a törvényhozóké, és ítéletet az idő fog mondani felette. Amíg érvényesülnek hazánkban a demokrácia alapelvei, és a társadalom nagy része is alkalmas ezen alapelvek érvényre juttatására, addig nagy aggodalomra nincsen okunk. Ha mégis lenne, akkor remélhetjük, hogy az Európai Unió fel fog nőni a tagállamok jogállamiságával kapcsolatos problémák hatékony rendezéséhez. Mivel én a demokrácia alapját a sokszínűség elfogadásában; az önálló, és eltérő vélemények alkotásában; alkothatóságában; és azok érdemi megvitatásában látom. Mert csak így alakulhat ki olyan párbeszéd a felek között, ami pártatlan, érdemi, és olyan konszenzushoz vezethet, ami előre viszi a társadalom, és a nemzet egészét. Nyilván az államnak is jelentős szerepe kell hogy legyen ebben, de meg kell találni azt a középutat, ahol a mérleg nyelve egyik fél részére sem billen el kizárólagosan. Ahogy a mindennapi élet kapcsolataiban is meg kell hallgatni, és hallani egymást, hogy ne beszéljünk el egymás mellett; ugyanez a szabály érvényes a társadalmi csoportok, és az állam szintjén is.