A legtöbb természetes környezetet valamilyen szintű variabilitás jellemez, amely következménye az élőlényekre nézve a kedvezőbb és kedvezőtlenebb időszakok váltakozása. Ennek megfelelően az egyedeknek képesnek kell lenniük arra, hogy hirtelen környezetváltozás esetén át tudják alakítani fiziológiai felépítésüket és viselkedési szokásaikat, ami gyakran hatással van a különböző életmenet-jellegekre is. Egyes esetekben kimutatták, hogy az ilyen változásokat jelentős mértékben meghatározzák az egyed által korábban tapasztalt körülmények valamint a környezeti variabilitás fluktuációjának mintázatai, ami gyakorlatilag megfelel a pesszimizmus illetve optimizmus fogalmának. Ebben az értelemben optimistának tekinthető az az állat, amely gyengébb minőségű környezetbe kerülve is fenntartja magas energiaigényű életmódját annak „hitében”, hogy ez az időszak csak átmeneti, pesszimista pedig az, amelyik jobb környezetbe kerülve amellett, hogy igyekszik felhalmozni a forrásokat, továbbra is energiatakarékosan él. Ezt a hipotézist teszteltük zöld hidrák (Hydra viridissima) esetében.