"Tudja, hogy érzem magam tizenkét év után Ljubljanában sétálva? Mint egy halott. Nézem az új házakat, utakat, fasorokat, parkokat, és azt gondolom: mindez nélkülem jött létre. Nem volt rám szükségük. Lehetnék halott, és ugyanígy megvolna minden, ahogyan egyszer meglesz, amikor valóban nem leszek többé. Az egész elképzelt visszatérésből nem marad más a hazatérőnek, mint a csalódott honvágy."A szlovén író kisregénye a boldog békeidőkbe, a Monarchia éveinek Ljubljanájába visz el bennünket, az 1895-ös nagy földrengést megelőző napokba, és egy sajátos szerelmi háromszög kialakulását meséli el. Jernej Petric tanár úr, a titkos költő és földrengéskutató barátja mögé bújva vall szerelmet a boldogtalan házasságban élő Ursula asszonynak. Vajon milyen esélye nyílik a három embernek újrarendeznie az életét? Milyen lehetőségek nyílnak előttük, amikor nemcsak fizikailag készül romba dőlni az őket körülvevő világ? Kajetan Kovic, a szlovén irodalom élő klasszikusa ebben a művében a sors kiszámíthatatlan, váratlan fordulatait vizsgálja szereplői életében, miközben lenyűgöző magabiztossággal festi meg a korabeli Monarchia határvidékének színes panorámáját.