Desszertet rendszerint nem azért eszünk, hogy éhségünket csillapítsuk, hanem azért, hogy kellemes ízekkel, örömmel fejezzük be az étkezést. A desszert élvezet, nem táplálék! A jól megrakott asztal, a rengetek fogás mindig is azt szolgálta, hogy látványosan érzékeltesse a gazdagságot, de a 16. században már előfordult, hogy a desszert felszolgálása előtt leszedték az asztalt. Maga a szó a francia desservie szóból származik, ami azt jelenti, hogy "leszedni", "újrateríteni" az asztalt. Elvitték a tálakat, lesöpörték a morzsákat. Előfordult, hogy a desszertet egy másik szobában (vagy másik épületben!) szolgálták fel a vendégeknek. A viktoriánus Angliában kialakult az a hagyomány, hogy a desszert felszolgálása előtt még az abroszt is leszedték.Noha sok régi és hagyományos desszertet ismerünk, az elmúlt évszázadokban seregnyi új recept született. A hűtőszekrény feltalálása, a szállítás fejlődése, a földrajzi felfedezések következtében több százféle terményt, gyümölcsöt szállíthattak a világ egyik részéből a másikba, továbbá az Óvilág megismerte a csokoládét, a fűszereket, a cukrot - és ez mind megszámlálhatatlan új recepttel gazdagította az emberiséget. A különböző nemzetek ételeihez hasonlóan a desszertek is hol divatosak, hol nem. Az otthon készíthető zselével az égvilágon mindent bevontak az 1940-es és 1950-es években, a sült fagylalt és a Fekete-erdő torta a hetvenes évek kedvence volt, a nyolcvanas években a tiramisu aratott mindent elsöprő diadalt, a kilencvenes években pukkadásig tömhettük magunkat ragacsos datolyapudinggal és a mindenütt felbukkanó créme brulée-vel. A kötetben található édességekkel elkápráztathatja legínyencebb vendégeit is!