A diplomamunkám során először áttekintettem az ízérzés kialakulásának anatómiai hátterét, az alapízeket, ízérzés kialakulásának lehetséges mechanizmusait. Az ízérzékelés egy összetett szenzoros modalitással jellemezhető, amelyet számos külső tényező valamint a tartósan alkalmazott gyógyszerkészítmények mellékhatásként képesek megváltoztatni. Az ízérzés zavarait kvalítativ és kvantitatív csoportokra tudjuk bontani. Ízérzés zavarokat okozó gyógyszereket széles körben találunk a legkülönfélébb gyógyszercsoportokban. Gyakori betegségek gyógyszeres terápiája során alkalmazott gyógyszerek esetében is előfordul, például a magas vérnyomás és egyéb kardiovaszkuláris betegségekben népszerű szereknél (amlodipin, lizinopril), gyulladásgátló gyógyszerek (diclofenak, ibuprofen, aszpirin), a szénanátha, asztma bronchiale roham megelőző szere a loratidin, a leggyakrabban alkalmazott amoxicillin, azythromycin, antibiotikumok vagy az antifungalis terbinafin szintén okoznak ízérzés zavarokat. Jellemzően a tartós terápiák során jelentkeznek. Súlyos, cachexiával társuló betegségekben táplálási nehézséget, étvágytalanságot okoz az ízérzés zavara tovább rontva a beteg állapotát és akár irreverzibilissé is válhat. Az ízérzés színes zavarainak összessége jelentős, mely abban nyilvánul meg, hogy ha akár átmenetileg vagy tartósan zavart szenved, kihatással van a közérzetre, szociális kapcsolatokra valamint negatívan befolyásolja a tápláltsági állapotot, az energiaegyensúlyt, amely további egészségügyi romláshoz vezet. Bizonyos gyógyszeres terápia alkalmazása életmentő lehet a beteg számára, azonban az ízérzés defektus kialakulása során a beteg compliance romlását eredményezi és a terápia elutasításához vezethet. Általánosan elmondható, hogy az ízérzés valamilyen körülmény hatására létrejött zavara az életminőség romlását eredményezi, ezenkívül a krónikus betegek alultápláltságához vezethet, mely a gyógyulás folyamatát akadályozza.