Kardos László politikus, néprajzkutató, szociológus 1942-től a Györffy István Kollégium igazgatója. Ekkor lesz a KMP tagja; 1943/44-ben egy büntetőszázadban szolgál. 1944 októberétől - szökése után - a Magyar Diákok Szabadságfrontja vezetőjeként részt vesz a németek elleni fegyveres ellenállásban. 1945-től földosztó kormánybiztos, 1946-tól a népi kollégium mozgalom kezdeményezője és vezetője, majd a Nékosz főtitkára a kollégiumok feloszlatásáig. 1948-ban Kossuth-díjas. 1951-től a Néprajzi Múzeum kutatója, majd főigazgatója. 1956-ban kezdeményezte a népi kollégiumi mozgalom újjászervezését, részt vett a Petőfi Kör munkájában. 1957-ben közreműködött Nagy Imre írásainak külföldre juttatásában, ezért letartóztatása után 1958-ban életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult a börtönből. Haláláig a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársaként dolgozott. 1990-ben rehabilitálták. E kalandos és "eseménygazdag" életutat mutatja be Pogány Mária kismonográfiája, sok személyes dokumentummal és "látható" képekkel gazdagítva ismereteinket egy nehéz korszak jelentős személyiségéről.