A dolgozat a GPS-es sorvezetők szántóföldi permetezésben történő alkalmazásának gazdaságossági témakörére terjed ki. A vizsgálatok egy csemegekukorica kultúrával rendelkező mezőgazdasági táblán folytak. Az első permetezés vetés utáni gyomirtás volt, a második és harmadik alkalom pedig növényi kártevők ellen irányult. Az első két permetezésnél jelzőhabos módszer segítette a permetezőgép vezetőjét a következő munkasáv csatlakoztatásában, a harmadik permetezésnél pedig egy GPS-es sorvezető. A két különböző módszer között a következő mutatók kerültek összehasonlításra: a munkaterületen permetezés közben megtett kilométer alapján számított permetezett területnagyság (ha), a permetezésre fordított idő (h), az óránként lepermetezett területnagyság (ha/h) és a permetezett területnagyság alapján számított átlagos üzemanyag-fogyasztás. Kiszámításra került a jelzőhabos módszerhez képest GPS-es párhuzamkövetővel elérhető megtakarítás a vegyszerfelhasználásban és a vizsgálatban alkalmazott GPS-es sorvezető megtérüléséhez szükséges lepermetezendő területnagyság.