A gyermek érkezése a családba az egyik legintenzívebb normatív krízis és fejlődési lehetőség egy ember életében. A család az elsődleges szocializációs környezet, ahol a szülő–gyermek kapcsolat minősége alapvetően befolyásolja a személyiség fejlődésének irányát és mintázatait. A család elsődlegessége a szocializációban abban rejlik, hogy a legkorábbi időszaktól a gyerek legérzékenyebb fejlődési szakaszában hat. Ma már azt mondhatjuk, hogy a gyerek szocializációja a születés előtt megkezdődik, amikor a szülei először ábrándoznak róla, mert ezzel a szülei öntudatlanul elvárásokat fogalmaznak meg vele szemben. A szülő – gyerek érzelmi kapcsolat erőssége és hosszan tartó hatása teszi lehetővé, hogy alapvető érzelmi és viselkedéses mintákat sajátítson el a gyermek. E szakdolgozat célja egy mentálhigiénés terv kidolgozása, amely a kötődő nevelés elveit ötvözi a társas támasz erejével: közösségi térben anyák oszthatják meg tapasztalataikat, gyakorolhatják a kötődést segítő technikákat, így erősítve saját mentális rugalmasságukat és gyermekük érzelmi biztonságát. A dolgozat elsődlegesen elméleti alapokra és gyakorlati javaslatokra támaszkodik a helyi igények felmérése utàn, azért, hogy a terv megvalósítható és fenntartható legyen. A dolgozat bemutatja az elméleti hátteret, a terv céljait, részleteit, valamint öt foglalkozást.