A jelen a múltból táplálkozik, hiszen honnan is merítene annyi nagyszerű gondolatot, változatos építészeti formát, megannyi hagyományt, ha nem a múltból. Ezért célja az emberiségnek, ha másképp nem is de megmutatni a jövő nemzedékének azt, hogy milyen nagyszerűek voltak elődeink az élet minden területén. A turizmus, ami napjaink egyik leggyorsabban fejlődő gazdasági ágazata, mely eszköz lehet az ember kezében, hogy feltárja, megfelelő környezetbe helyezze és megóvja mindazt, ami még nem került feledésbe.
Napjainkban viszont már nemcsak a zsúfolt, nyüzsgő és persze méregdrága helyek színesítik az ékes palettát, hanem a falu mind fontosabbá válik a turizmus számára. Európa-szerte komoly politikai szándék, hogy a jövőben a vidék lakossága jelentős szerepet játsszon az idegenforgalomban. Ellentmond egymásnak a két gondolat? Hogyan kezelhető a turizmus romboló és fenntartó hatása egy faluban? Képesek vagyunk-e mértéktartóak és bölcsek lenni, hogy a turizmus ne csak a vendégeknek és a vendéglátójának, de ükunokáinknak is örömére szolgáljon, hogy a természeti és kulturális értékeink továbbélését is szolgálja. Ezen kérdésekre próbáltam a választ megkeresni egy olyan kicsiny faluban és környezetében, ahol Én gyermekkorom óta élek. Valamint célul tűztem ki, hogy település környezetében megtervezek egy erdészeti termőhely fejlesztési tervet, mellyel a vadászturizmus lehetőségét is generálhatom, és egy erdei iskola megalakítása is segít ebben.