Szakdolgozatomban Fábri Zoltán Az ötödik pecsét című filmnek vizsgálom stilisztika és nagyobb részben narratív sajátosságait, különös tekintettel kitérve a példázatra, erkölcsi dilemmára, valamint arra, hogy a karakterek hogyan viszonyulnak történelemhez milyen a belső világuk ebben a zűrzavaros időszakban. A film elemzése közben nem csak a narratív és formai jegyeket veszem górcső alá, hanem igyekszem kitérni a mű társadalmi, filozófiai rétegeire is, ezáltal a film túlmutat önmagán, mindenkire levetíthető morális kérdéseket feszeget. Az ötödik pecsét különleges helyet foglal a magyar filmművészetben, leginkább erkölcsi mélysége miatt. Fábri Zoltán életművében ez az alkotás a szerzői stílus érett szakaszát jelzi. Az 1970-es évek magyar filmművészete a dokumentarizmus és a szerzői filmek mezsgyéjén halad, ezért szakdolgozatomban ezt a stílustörténeti folyamatot is feltárom, hiszen a film is ezen időszak alkotása. Összehasonlító módszerrel elemzem Sánta Ferenc azonos című regényét, és Fábri filmadaptációját, kitérve a különbségekre, hangsúlyeltolósásokra, és hogy Fábri hogyan oldja meg a regény adaptációját. Vizsgálom, hogy a regény hogyan építi a fontosabb karaktereket, és a film milyen eszközöket használ, hogy bemutassa a karakterek belső világát.