A SOD enzim a biológiai rendszerekben a szuperoxid anion elbontásáért felelős. Az enzim hiánya vagy a szuperoxid anion koncentrációjának nagymértékű megemelkedése az oxidatív stressz állapotát idézi elő. Mivel a SOD enzim instabilitása miatt terápiás célra nem használható, ennek eredményeképpen előtérbe kerülnek olyan kis molekulatömegű antioxidánsok, amelyek képesek a szuperoxid anion koncentrációját megfelelő szintre csökkenteni. Szakdolgozatom témája ehhez kapcsolódóan egy új, potenciálisan antioxidáns tulajdonságú, kromon-3-karbonsavval konjugált ligandum (CroHis) előállítása volt. Munkám során vizsgáltam a ligandum réz(II)-ionokkal alkotott komplexképződési reakcióját és az így nyert fiziko-kémiai paramétereket, valamint a komplex antioxidáns tulajdonságát hasonlítottam össze réz(II)/kromon-3-karbonsav modellrendszerrel. A SOD aktivitás vizsgálatok xantin/xantin-oxidáz/NBT modellrendszer segítségével valósultak meg, továbbá alátámasztották, hogy mindkét rendszer (Cu(II)/CroHis és Cu(II)/kromon-3-karbonsav) kiemelkedően nagy SOD aktivitással bír, amely elsődlegesen a réz(II) és kromon alegység közötti kölcsönhatásból származik. Illetve a ciklikus voltammetriás mérések igazolták, hogy a réz(II)-komplexek redoxipotenciálja az optimális tartományba esik a szuperoxid anion hatékony dizmutációjához. Ezen túlmenően, a sejteken végzett életképességi és proliferációs tesztek megerősítették, hogy a CroHis ligandum és réz(II)-komplexe a biológiailag alkalmazott koncentrációkban nem toxikusak és nem indukálnak ROS-hoz kapcsolódó citotoxikus hatásokat.