Nyolcvanévesen már kell írnom Rómáról. A magam Rómájáról. Megtehetném, természetesen kellő tisztelettel azok iránt, akik ebben megelőztek,- az európai írástudóknak legalább a fele, nem beszélve más földrészekről, - hogy a tudományok és a művészetek Rómájáról írok. És ha ezzel nem is fedeznék fel valami újat, de ne legyek szerény, esetleg rávilágíthatnék olyan szempontokra, amelyek másképp hozzák felszínre az adott dolgot. Én azonban szubjektív akarok lenni, szubjektív, ami valójában soha nem volt ambícióm, ha a nyilvánossá felé fordultam#. Ahogy azonban most én akarom közelíteni Rómát, az nem Rómának a keresése, még csak azt sem mondhatom, hogy az én szememmel akarom láttatni a várost. Amikor is azt mondom, hogy írok a magam Rómájáról, valójában azt mondom, hogy egy viszonyról írok. És ezt mindenki megteheti, aki erre a bolygóra született és születni fog, mert ez a város a legrégebbi élő hordozója az emberiség kultúrájának. Mindenkiének.