Az Aranycsapat rendkívül fontos és hatékony csapat volt a magyar labdarúgás és a világ futballja számára. A csapat sikeres játékának, taktikájának és stílusának számos hatása volt a modern futballra. Az Aranycsapat új támadófelfogása és játékstílusa inspirálta a modern támadófoci kialakulását. A csapat úgy játszott, hogy minden játékos tudta, hogyan kell támadni, védekezni és labdát birtokolni. A játékostársak szoros összjátéka, a folyamatos mozgás és a támadó szellemiség azóta is jellemzői a sikeres labdarúgócsapatoknak. Az Aranycsapat sikeresen alkalmazta az akkoriban újnak számító 4-2-4 formációt, amely azóta is a modern futball egyik legnépszerűbb és leggyakrabban használt taktikája. A formáció segítette a támadók mozgását és széles területet nyitott a középpályán. Az Aranycsapat játékosainak, mint például Puskás, Hidegkuti és Kocsis stílusa és technikája továbbra is mintaként szolgál a jelenlegi játékosok számára. Ők azok, akik híressé tették a „magyar iskola” játékstílusát, amelyre sok jelenlegi edző és játékos is alapozza az oktatást és az edzést. Az Aranycsapat nagy hatással volt a magyar és a világ futballjára, és a mai napig hatása érezhető a sportágban. A csapat támadó stílusa és összjátéka példaként szolgált a következő generációk számára, akik új taktikai elemeket fejlesztettek ki, de mindig hűek maradtak az Aranycsapat játékfilozófiájához. Azonban még egy ilyen erős csapattal együtt is drámaian visszaesett a magyar labdarúgás színvonala a következő évtizedekben, aminek több oka is volt. Először is, az 1950-es és 1960-as években Magyarországon hiányzott a labdarúgó-infrastruktúra, beleértve az edzőpályákat, a felszereléseket és a profi edzőket. Ez azt eredményezte, hogy a magyar labdarúgás alapszintjét nem lehetett javítani, amit a külföldi bajnokságokban meg lehetett volna oldani. Másodszor, a magyar labdarúgás hanyatlása az 1950-es és 1960-as években politikai tényezőkkel is összefüggött. Magyarország akkoriban kommunista uralom alatt állt, és a politikai beavatkozás problémákhoz vezetett a labdarúgás adminisztrációjában. Ez a labdarúgás fejlődésének korlátozásához vezetett, és ennek következtében a legjobb játékosok egy része kénytelen volt elhagyni az országot. Ráadásul a magyar labdarúgó-bajnokság mindig is alacsony színvonalú volt, és hiányzott a valódi verseny, ami hátrányosan hatott a játékosok fejlődésére. Problémák voltak a labdarúgó-bajnokság és a játék irányításával is, amely nem használta ki a labdarúgásban rejlő teljes potenciált. Végül a magyar labdarúgás aranykorszaka után a magyar labdarúgás hosszú ideig hanyatlásnak indult, a legjobb játékosok egy része visszavonult, és nem pótolták őket elegendő új játékossal. Ez a magyar labdarúgás színvonalának hosszú ideig tartó hanyatlásához vezetett.