Pathological Demand Avoidance (PDA) is a behavioural pattern that, based on available descriptions, can manifest itself in extreme, anxiety-ridden resistance to expectations and oppositional behaviour. In terms of its described "symptoms," it may overlap with many areas of autism spectrum disorder, which is why it became the focus of our study, as PDA is not part of the official diagnostic systems (DSM-5, ICD-11) and is therefore often confused with other disorders, primarily autism, oppositional defiant disorder, or ADHD, and its indiscriminate use can be particularly misleading. This kind of confusion or potential misinterpretation not only causes diagnostic problems but can also hinder the development of appropriate educational and therapeutic interventions for those affected. Based on the principles of inclusive education, every student has the right to support tailored to their individual needs. However, PDA currently falls outside the categories of special education and psychological care, so children are believed to be affected, and their families are often marginalised or may not receive adequate diagnosis-based intervention until later. This study argues that a scientific approach to PDA, its recognition and interpretation, is not only an ethical issue but can also be understood from the perspective of fairness, pedagogical flexibility, and social inclusion. Based on our findings, it can be argued that the "diagnosis" of PDA should be the subject of scientific research. The aim of this study is to analyse the findings of available sources to determine what we can understand by PDA and how it can be considered as a separate behavioural profile type.

A kóros elváráskerülés (Pathological Demand Avoidance – PDA) a rendelkezésre álló leírások alapján olyan viselkedéses mintázat, amely az elvárásokkal szembeni szélsőséges, szorongással átszőtt ellenállásban és oppozíciós viselkedésformákban nyilvánulhat meg. A leírt „tüneteit” tekintve sok területen átfedést mutathat az autizmus spektrumzavar sajátosságaival, mely miatt tanulmányunk fókuszába került. A PDA nem része a hivatalos diagnosztikai rendszereknek (DSM–5, ICD–11), így gyakran más zavarokkal – elsősorban autizmussal, oppozíciós viselkedészavarral vagy ADHD-val – keveredhet és meggondolatlan használata kifejezetten megtévesztő lehet. Hiszen ez a fajta keveredés vagy potenciális félreértelmezés nem csupán diagnosztikai zavart okozhat, hanem hátráltathatja az érintettek számára megfelelő pedagógiai és terápiás beavatkozások kialakítását is. Az inkluzív nevelés elvei alapján minden tanulónak joga van az egyéni szükségleteire szabott támogatáshoz. A PDA azonban jelenleg kívül esik a gyógypedagógiai és pszichológiai ellátórendszer kategóriáin, így az érintettnek vélt gyermekek és családjaik gyakran marginalizált helyzetbe kerülnek vagy később juthatnak adekvát diagnosztikára alapozott intervencióhoz. A tanulmány amellett érvel, hogy a PDA tudományos alapú megközelítése, felismerése és értelmezése nem-csak kizárólag etikai kérdés, hanem a méltányosság, a pedagógiai rugalmasság és a társadalmi befogadás aspektusából is szükségesen definiálandó. Meglátásunk alapján érvelhető, hogy a PDA „diagnózisa” tudományos fókuszú vizsgálat tárgya legyen. A tanulmány célja, hogy elemezze a rendelkezésre álló források megállapításait, hogy egyáltalán mit érthetünk PDA-nak, illetve, hogy az, mint önálló viselkedési profiltípus miképpen vehető figyelembe.