A szakdolgozat a környezetjog szankcionáló, védelmi jellegű eszközeit mutatja be, elsődlegesen a büntetőjogi eszközökre, tehát a környezeti büntetőjogra helyezve a hangsúlyt. A dolgozat fő kérdése, hogy a büntetőjog a jelenlegi környezetkárosító bűncselekmények meghatározása révén mekkora szerepet kap a környezetvédelmi szabályozásban, hol húzódnak a határok a cselekmény társadalmi veszélyességének jogalkotási szintű meghatározásában és így a felelősségre vonás szintjeiben. Tekintettel arra, hogy a környezethasználó büntetőjogi, polgári jogi és közigazgatási jogi felelősséggel is tartozik cselekménye vonatkozásában, így ezen jogágak között kapcsolat és a környezetjog integratív, jogágakon átívelő szemlélete is bemutatásra kerül. A környezet és természet elleni bűncselekmények hatályos szabályainak elemzése mellett ezen tényállások történeti fejlődését valamint a szabálysértési és közigazgatási szankciókkal való párhuzamba állítását igyekszem bemutatni, rávilágítva a büntetőjog végső zárókő szerepére. A büntetőjogi eszközök mellett a közigazgatási szankciórendszer tömör bemutatása azért lényeges, mert a környezeti büntetőjogban a közigazgatási hatósági döntések és a büntetőjog alkalmazása között szoros összefüggés áll fenn. Fentieken túl a dolgozat kitér a környezeti büntetőjog nemzetközi fejlődésére, változásaira. Fő megállapítása, hogy pozitívumként értékelhető azon elmozdulás, hogy a környezetet az állami szabályozás önmagáért, nemcsak gazdasági és közegészségügyi célból tartja védendő értéknek, mely alkotmányos szinten is egyre hangsúlyosabban jelenik meg.