A szem alkotóelemeinek összehangolt, finoman szabályozott egysége elengedhetetlen a látás, a környezetbeli tájékozódás, alkalmazkodás szempontjából. A korral és cukorbetegséggel összefüggő retinakárosodások nagymértékben befolyásolják az életminőséget, és jelentősen terhelik az egészségügyi ellátórendszert. Korai felismeréssel és időben történő beavatkozással a látásvesztés folyamata megállítható, visszaszorítható. Kialakulásukban központi szerep jut az abnormális érújdonképződésnek, így a neovaszkularizációt serkentő faktorok gátlása mindkét betegségcsoport terápiás eszköztárának meghatározó tényezője. Ilyen célból kifejlesztett készítmények lehetnek VEGF-, illetve angiopoietin-ellenes monoklonális antitestek és fúziós proteinek. Ezeken túl számtalan kutatás zajlik egyéb farmakológiai és nem farmakológiai módszerrel kapcsolatban, melyekkel, akár az előbb említett kezeléseket kiegészítve, javítható az ideghártyabeli érújdonképződés okozta károsodások kimenetele. Diplomamunkám célja összefoglalni és összehasonlítani ezen retinabetegségek fontosabb terápiás lehetőségeit, főképp gyógyszertani nézőpontból megközelítve.