Diplomamunkámban a Debreceni Búvárklub utánpótlás korú uszonyosúszóit vizsgáltuk. Munkám során arra kerestük a választ, hogy milyen hatása van az uszonynak a boka-láb komplexumra. Az uszony és maga az úszástechnika, egy állandó plantarflexios tartásba kényszeríti a bokát, a lábat és a lábujjakat egyaránt. Ez a pozíció nagy terhet jelent a résztvevő ízületeknek és az azokat mozgató izmoknak. A diplomamunkámban, ennek mértékét vizsgáltuk. Korábbi vizsgálatok csak felszínes említést tesznek az uszonyosúszók ezen ízületeinek elváltozásairól és főként, mint egy feltételezést kezelik, az uszonyosúszás mozgástanának ismeretében. Ezen ismereten elindulva megfogalmaztuk a hipotéziseinket, miszerint a vizsgálatban résztvevő sportolóknál: az uszonyosúszók boka mozgástartománya eltért a fiziológiástól. A plantarflexio mértéke meghaladja az élettani terjedelmet, míg a dorsalflexio az élettani érték alsó minimumába esik vagy az alatt marad. Az uszonyosúszók egyensúlyozó, koordinációs, és propriocepcios képessége eltér a normáltól. Több versenyzőnél lábboltozati eltérést tapasztaltunk. Végső tézisként azt feltételeztük, hogy a vizsgálat által kapott értékek, a tornaprogram után mérve jobb, a normálhoz közelebbi értéket vagy állapotot mutatnak.