Az erdészeti művelés és az urbanizáció hatásainak vizsgálata talajfelszíni ízeltlábúakra Debrecenben és Szegeden

Abstract

Különböző erdőgazdálkodási módszereket, a természetes zavarások, valamint az urbanizáció talajfelszíni ízeltlábúakra (pókok, futóbogarak és szárazföldi ászkarákok) gyakorolt hatásait vizsgálja. A debreceni Nagyerdő kemény lombos állományaiban végzett avarrostálásos vizsgálatok során természetes széldöntéses lékeket, csoportos szálalóvágásos lékeket, tarvágásokat és kezeletlen kontroll erdőket hasonlítottunk össze. Eredményeink igazolták, hogy a teljes fajszám a csoportos szálalóvágással kialakított lékekben volt a legmagasabb, míg a tarvágások területén az erdei specialista fajok fajgazdagsága drasztikusan lecsökkent. Ezzel szemben a szálalóvágásos és széldöntéses lékek az érintetlen erdőkhöz hasonlóan megőrizték a specialista faunát. A szegedi Tisza-ártérben talajcsapdázással vizsgáltuk az urbanizáció hatását a pókegyüttesekre egy városon kívüli, városszéli és városi élőhelygradiens mentén. Megállapítottuk, hogy az urbanizáció nem okozott szignifikáns csökkenést sem a pókok teljes fajszámában, sem az erdei fajok számában, azonban éles funkcionális átrendeződést idézett elő a közösségszerkezetben. Míg a nedvességkedvelő és zavarásra érzékeny fajok a városon kívüli és városszéli területeken domináltak, addig a városi erdőfoltokban a szárazságtűrő, fénykedvelő és a környező nyílt élőhelyekről beáramló fajok vették át a helyüket. Kutatásunk rávilágít arra, hogy a természetvédelmi szempontból értékes erdei közösségek megőrzése érdekében az intenzív tarvágással szemben a természetes lékdinamikát imitáló csoportos szálalóvágás alkalmazása javasolt. Továbbá az urbanizáció esetében a környezeti zavarás nem feltétlenül vezet egyszerű fajszámcsökkenéshez, hanem sokkal inkább egy markáns ökológiai és funkcionális fajcserét eredményez. We investigated the effects of various forest management practices, natural disturbances, and urbanization on ground-dwelling arthropods (spiders, carabid beetles, and terrestrial isopods). Through litter sifting in the hardwood stands of the Great Forest of Debrecen, we compared natural windthrow gaps, group-selection gaps, clear-cuts, and unmanaged control forests. Our results demonstrated that total species richness was highest in gaps created by group-selection cutting, whereas the species richness of forest specialists drastically decreased in clear-cut areas. In contrast, both group-selection and windthrow gaps preserved the specialist fauna similarly to intact forests. In the Tisza floodplain of Szeged, the impact of urbanization on spider assemblages was assessed using pitfall trapping along a rural-suburban-urban habitat gradient. We found that urbanization did not cause a significant decrease in total spider species richness or the number of forest species; however, it triggered a sharp functional restructuring in community composition. While hygrophilic and disturbance-sensitive species dominated rural and suburban areas, they were replaced by xerophilic, photophilic, and open-habitat matrix species invading urban forest patches. Our research highlights that to preserve valuable forest communities from a conservation perspective, group-selection cutting, which mimics natural gap dynamics, should be preferred over intensive clear-cutting. Furthermore, in the context of urbanization, environmental disturbance does not necessarily lead to a simple decline in species richness, but rather results in a pronounced ecological and functional species turnover.