Szundítani egy jót a párizsi park illatos füvén igen kellemes időtöltés, ám elõfordulhat, hogy az ébredés után kiábrándító események következnek el. Például körmönfont módon ellopják az ember holmiját, mint az Patrice-szal, a történet fõhõsével megesett. És még rosszabb a helyzet, ha az illetõ főhős momentán hajléktalan és munkanélküli, bár amúgy egyetemi diplomával büszkélkedhet. De Patrice-t nem a gólya költötte, hamarosan szert tesz állásra és lakásra is, s mivel fiatal és jóképű, egy csinos asszony is kitünteti a kegyeivel. A fiú nem sejtheti, hogy ez utóbbi tényt késöbb aligha fogja a sikerei között számon tartani, egyelõre élvezi a tüzes testiség adományait, a következmények még a jövõ leple mögött rejteznek. A függöny azonban félrelibben, egy gyönyörű fekete lány arca nevet a férfira, egy sötét bõrű szépségé, aki akarva-akaratlan átveszi az irányítást a történetben és lassacskán Patrice szívében is. Sajnálatos módon az élet ritkán respektálja az ifjú szerelmesek vágyait, törvényszerű módon belép az idillbe az irigység, az ármánykodás, majd a gonoszság és a bűn is, a fekete lány eltűnik, Patrice hiába keresi lázasan a forrongó párizsi külvárosok zűrzavarában, mármár kénytelen tudomásul venni, hogy a szerelem, az új élet ígérete csalóka ábránd volt csupán. De a sors képes igazságos is lenni, a szeszélyei, no meg a jóbarátok néha segítenek, és Patrice meglepetéssel konstatálja, hogy Béatrice, a fekete lány ismét testet öltött, ismét fogják egymás kezét, és azt is megtanulja: ha angyalszárnyak suhognak a város fölött, ha a szerencse istenasszonya lépdel mellette, akkor mégsem annyira veszélyes és kellemetlen következményekkel járó dolog elszunnyadni egy párizsi park pázsitján. Mert hiszen ennek az óvatlanságnak köszönhet mindent...