Napjainkban egyre több embert érint Magyarországon a hisztamin intolerancia, amely mögött a hisztamin mennyiségének növekedése, illetve lebontásának defektusa áll. A megnövekedett hisztamin mennyiség mögött állhat az endogén hisztamin túltermelése, illetve bevitele étellel vagy akár alkohollal. Az egyes biogén aminok, az alkohol vagy akár gyógyszerek is képesek leszorítani az enzim kötőhelyeiről a hisztamint megnövelve ezáltal a szintjét. A hisztamin lebontásának zavara mögött leginkább a DAO enzim defektusa áll, ezáltal a betegeknél a szérumszintje alacsony lesz. A betegség diagnosztikája ennek a mérésén alapszik. A hisztamin intolerancia tipikus tünetei többek között a gasztrointesztinális zavarok, orrdugulás, tüsszögés, orrfolyás, fejfájás, dysmenorrhea, hipotónia, szívritmuszavarok, csalánkiütés, pruritus, kipirulás és az asztma. Jelenleg a leghatékonyabb módszer a betegség kezelésére a hisztamin tartalmú ételek elkerülése, illetve a hisztamin termelés fokozódását okozó élelmiszerek elhagyása. A dolgozatban külön figyelmet szentelek a funkcionális bélbetegségek közé tartozó irritábilis bél szindrómának, melynek patofiziólógiája jelenleg nem teljesen tisztázott és a hátterében számos mechanizmust feltételeznek. Az utóbbi időben több kutatás is a hisztamin irritábilis bél szindrómában való szerepét vizsgálta, mivel ez egy újabb lehetséges támadáspontot jelenthetne a betegség kezelésében, ami jelenleg tünetekre fókuszálva történik. A leggyakrabban gasztrointesztinális tünetek figyelhetőek meg ezeknél a betegeknél, amelyek a hisztamin intoleranciában is előfordulnak, ilyen a krónikus vagy visszatérő hasi fájdalom, megváltozott székletürítési szokások, puffadás, hányinger, előfordulhat fáradtság, fejfájás, álmatlanság, diszpepszia és depresszió is. A betegség diagnosztikája a 2016-ban érvénybe lépő Római IV diagnosztikai kritériumok segítségével történik.