Abúzus az egészségügyben

Abstract

A dolgozat a munkahelyi abúzus jelenségét vizsgálja az egészségügyi ellátórendszerben, különös tekintettel a szülészeti és perinatális területeken dolgozó szakemberek tapasztalataira. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy milyen formákban jelenik meg az abúzus a mindennapi munkavégzés során, hogyan hat a dolgozók pszichés jóllétére, szakmai teljesítményére és a szervezeti működésre, valamint milyen tényezők segítik vagy akadályozzák a felismerést és a beavatkozást. A vizsgálat kvantitatív módszerrel, online kérdőíves adatgyűjtéssel készült, amelyben 98 fő egészségügyi dolgozó vett részt. A felmérés a kommunikációs minták, a vezetői viselkedés, a szervezeti kultúra, a pszichoszociális kockázatok és az abúzusos élmények összefüggéseit elemezte.

Az eredmények alapján a munkahelyi abúzus leggyakoribb formái a lekezelő kommunikáció, a nyilvános kritika, a túlzott kontroll, a kiszámíthatatlan vezetői viselkedés és a kollégák közötti informális kirekesztés. A válaszadók jelentős része számolt be pszichés tünetekről (szorongás, kimerültség, alvászavar), valamint a szakmai motiváció csökkenéséről. A statisztikai elemzések igazolták, hogy az abúzusos élmények szignifikánsan összefüggnek a pszichoszociális terheléssel, a kiégéssel és a munkahelyi elégedetlenséggel. A szervezeti kultúra minősége, a vezetői támogatás és a pszichológiai biztonság szintje meghatározó védőfaktorként jelent meg.

A dolgozat rámutat arra, hogy a munkahelyi abúzus nem egyéni konfliktus, hanem rendszerszintű jelenség, amely a szervezeti működés, a kommunikációs normák és a vezetői gyakorlatok mélyebb problémáira utal. A kutatás eredményei alapján javaslatok születtek a megelőzés, a felismerés és a beavatkozás szervezeti szintű erősítésére, különös tekintettel a pszichológiai biztonság növelésére, a vezetői kompetenciák fejlesztésére és az egészségügyi dolgozók mentális támogatására.