Szaporodásbiológiai mutatók elemzése és a petefészek működés nyomonkövetése szapora merinó juhállományban

Abstract

A juhfaj biológiai és genetikai hústermelő-képességének növelésében rejlő tartalékok még javarészt kihasználatlanok, hiszen a hústermelés mértéke nemcsak az egyedi hústermelő-képesség, de a szaporodóképesség javításával is növelhető. A juhtenyésztés termékei közül elsősorban a vágójuhra jelentős igény van, mivel az Európai Unió önellátottsága több év átlagában alig haladja meg a 80%-ot. Az Európában megtermelt juhhús legnagyobb felvevője az EU, ezen belül is Olaszország és Franciaország. Magyarországon a termékfejlesztés takarmányozási feltételei kedvezőek, ennek ellenére a hatékonysági mutatók kedvezőtlen alakulása miatt a fejlődés nem jó ütemű. A juhágazat hatékonysági mutatói, a termelés értékmérői a különböző hasznosítási irányokban lehetnek például a nyírótömeg, a gyapjútisztaság (rendement), a nettógyarapodás, a vágási százalék (kitermelési arány), a laktáció hossza, a laktációs tejmennyiség, stb. Az állomány hozamait nagyban befolyásolják azonban az anyák szaporaságát jelző adatok, melyek az ovulációs ráta, az ivarzási és fogamzási arány, a szaporulati arány, az ellési forgó, a választási arány, az éves hasznosult bárányszaporulat,. A termelőknek szükséges ismerniük állományuk számszerűsített termelési mutatóit, mert ezek alapján tudják értékelni saját munkájukat, feltárni az elmaradásokat, kijelölni az elvégzendő fejlesztéseket a hatékonyság javítása érdekében.