A fejlett országok elöregedő társadalmait tekintve az utóbbi években – függetlenül a 2008-ban kirobbant világválságtól, de mindenképpen annak hatására is – egyre fontosabb politikai és gazdasági kérdés lett a foglalkoztatottak számának lehetséges növelése. Sok állam eltérő technikákkal, azonban hasonló tendenciák mentén újragondolja a foglalkoztatáspolitikáját, amelynek két fő eleme a nyugdíjkorhatár általános emelése, illetve a rászorultság alapján a szociális ellátórendszerekben lévők visszavezetése a munkaerő-piacra. Jelen dolgozatomban közpénzügytani vetület mögül a makrogazdasági összefüggések vizsgálatának segítségével igyekszem bemutatni a hazai rokkantsági nyugdíjrendszer átalakításának szükségességét, valamint megújításának egyes mérföldköveit, miközben a szociálpolitika és a foglalkoztatáspolitika szoros kapcsolatát világítom meg. Az empíria mellett jelentős hangsúlyt helyezek a lehetséges megoldási javaslatokra is, amelyekhez megfelelő forrást és keretet a Magyar Állam költségvetése, továbbá az Európai Unió regionális fejlesztési programjai biztosítanak.