Ez a könyv remekmű. Ha fel kellene állítani a huszadik század 100 legfontosabb korszakos művét, köztük lenne. De ha a leggroteszkebbet, ott is az elsők között van a helye. Ilyen pokolian agyafúrtnak, őrültnek és kilátástalannak senki nem ábrázolta a közelmúltban elhunyt Helleren kívül a háborút. Ebben az őrült gépezetben mindenki őrültként viselkedik, és az a normális állapot. Kikerülni belőle lehetetlen, akár őrült vagy, akár normális. Ez a híres 22-es paragrafus csapdája, amely azóta - akár olvasta valaki a regényt, akár nem - beépült a nyelvünkbe fordulatként.