„AD PINGUIOREM FORTUNAM” – SZEGÉNY MAGYAR DIÁKOK A BÉCSI EGYETEMEN 1450-IG

Abstract

Bécsben, 1365/1377–1450 között a magyarországi diákok jelentős része minősült szegénynek. A mintegy 3200 diákból nagyjából 800 hallgató nem fizetett semmit vagy tett ígéretet a fizetésre, ám rajtuk kívül további 560 fiatal fizetett kevesebb beiratkozási díjat az előírtnál. Összesen tehát az összbeiratkozottak 42,5%-a helyezhető el a szegénység különböző fokozatain, bár közöttük jelentős különbségek voltak. Szegénységük azonban nem tényleges financiális helyzetükre utal, pusztán arra, hogy a beiratkozás pillanatában milyen anyagi helyzetben voltak. Rájuk nem feltétlenül hatottak a tanulási kedvet egyébként nagyon is meghatározó politikai, katonai konfliktusok vagy természeti katasztrófák, inkább csak az anyagi helyzetüket érintő események befolyásolhatták őket. Három csoportra lehet osztani őket. Az elsőben a nem fizető diákok találhatóak (pauper, nihil dedit). A második csoportban már egy fokkal jobb anyagi helyzetnek örvendhettek, akik legalább ígérni tudták a fizetést (promisit, tenetur), illetve csak haladékot kértek kötelezettségük teljesítésére vagy felmentést a kötelező ruhaviselet alól. A harmadik csoportba a csökkentett tandíjat fizetők kerültek. Anyagi helyzetüket ismerve az első két csoportot lehetne a pauperes, míg a harmadikat a non bene habentes jelzővel definiálni. Többségük a nagyobb városokból érkezett (53%), de jelentős (közel 18%) a falusi környezetből származók köre is. A szegény diákok földrajzi származása azonban nem rajzol ki specifikus mintázatot, ellenben társadalmi hátterük nagyon is