Hátrányok kezelése az oktatási – nevelési intézményekben

Abstract

A család, a legelső lépcsőfok a gyermek életében, viszont a nevelő és oktató intézmények pedagógiai munkája egészíti ki és építi tovább, az addig átörökített tudás alapjait. Nagyon fontos, hogy a különböző szinteken elsajátított értékek ne veszenek el, és a tovább fejlődés ne rekedjem meg, ezért szoros összekapcsolódás szükségeltetik a szocializációs színterek között. A pedagógusoknak sok esetben kihívást jelenthet, hogy ne mondjanak le egy gyermekről se, bármilyen minőségű és fokozatú hátránnyal rendelkezzenek, és ezért minden létező módon segítsék és támogassák őket, céljaik és terveik elérése érdekében. A pedagógus teendője a munkássága során, hogy a differenciálás és az egyenlőbánás mód gyakorlatával a különböző személyi vonásokkal, képességekkel, készségekkel és életkörülményekkel rendelkező gyermekeket elvezesse, a támogató és segítő attitűdjével a sikeresség és az eredményesség ösvényére. A legfontosabb, az inklúzió lenne az integráció mellett a közoktatás, és a köznevelési rendszerben, hisz szemléleti befogadásra, és elfogadásra nagy szüksége lenne a kisebbségnek, a diszkrimináció megszüntetése, esélyegyenlőségük megteremtése és hátrányos helyzetük csökkentése, illetve megszüntetése végett. Minden gyermekben rejlik érték, és tehetség, amit felszínre lehet hozni, és utána meg kell erősíteni benne és tovább fejleszteni, és mindezek eredményeképpen hiszünk abban, hogy a hátrányokat idővel csökkenthetjük és esetlegesen meg is szüntethetjük.