A szakdolgozat a gyógypedagógusok zenepedagógiai lehetőségeit vizsgálja a tanulási akadályok leküzdésében. Célunk egyrészt az, hogy a szakirodalom feldolgozásával tágabb képet kapjunk a zenepedagógiai módszerekről, melyeket a gyógypedagógusok is alkalmazni tudnak munkájuk során, másrészt pedig, e módszerek fejlesztő hatásáról a tanulásban akadályozott tanulók körében. Kutatásunk célja az összegyűjtött információkat feldolgozni, összegezni és bemutatni, így nyújtva tájékoztatást a gyógypedagógusok zeneoktatásról alkotott véleményéről. A zene a mindennapi életünk része, mely egyszerre válthat ki belőlünk fizikai és érzelmi reakciót, általa jobban megérthetjük saját érzelmeinket; lehet motiváló és a hangulatra befolyásoló hatású. Tanulásmódszertan szempontjából sokkal könnyebben tanulnak a gyermekek a művészetek segítségével, sokkal motiváltabbak. Számos szakirodalom és vizsgálat bizonyítja a zene jótékony hatását, hogy milyen módon hat a gyermekek fejlődésére, iskolai teljesítményére, érzelmi világára. A különböző kompetenciák és az intelligencia fejlesztésére is alkalmas az intenzív zenetanulás. A mindennapi éneklés a gyermekek lelki fejlődését is segíti, a kórusban éneklés pedig a közösségben való gondolkodást is formálja és fegyelemre is tanít. A zene megmozgatja az embert, improvizációra, kreatív alkotásra készteti.