Ha meghalljuk azt a kifejezést, hogy értékpapír az emberek többségének egyből a különböző filmekben látott amerikai tőzsde jut az eszükbe. Egy olyan embernek, aki nem jártas az értékpapírok világában azokkal való kereskedés eléggé bonyolultnak, átláthatatlannak, nehezen megérthetőnek, kockázatosnak tűnhet. Pósch Gyula (a Pénzintézeti Központ később a Magyar Nemzeti Bank egykori elnöke) már az 1930-as években megalkotott fogalom szerint: „az értékpapír nem más, mint valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okirat.” Egy másik fontos meghatározás amit meg kell említeni az az engedményezés. Az engedményezés lényege, hogy egy szerződéses viszonyból származó jogosultságot vagy követelést egy másik személyre ruházza át. Ez a jog vagy követelés számos formában megjelenhet, adásvételekből, szállítmányozásból, hitelszerződésekből stb. Az engedményezés valójában a követelés adásvétele, vagyis a jogosult meghatározott vételáron eladja követelését harmadik személynek, általában követeléskezelőnek. Az engedményezéshez nincs szükség az adós hozzájárulására, a jogosult szabadon dönthet arról, hogy eladja-e követelését, az engedményezésre vonatkozó értesítés és kérelem kézhezvétele után csak az új hitelezővel szemben tudja a követelését rendezni. Engedményezéssel ugyanaz a követelés száll át az új kedvezményezettre, sőt a tartozás kamatait is az eredeti szerződés szerint számítják ki. A dolgozatom alapvetően a gazdaságilag és jogilag jelentős értékpapírok és azok kereskedésének szabályozásával foglalkozik.