Regény az élet... - írta Eötvös József. Ami áll az élet regényére, áll a regényekben élő életre is. E szavakkal kezdi Rónay György könyvét, melyben harminckét író ötvenhárom művén keresztül - Eötvös Józseftől a Nyugat második nemzedékéig - bevezeti az olvasót a magyar regényirodalomba, bemutatja a regény és az élet szerves kapcsolatát, a regény és a társadalom viszonyát, s a magyarság regényirodalomban tükröződő életét. A könyv, bár nem törekszik teljességre, mégis a magyar regénytörténet reprezentatív illusztrációja. Elsősorban azokról a művekről olvashatunk benne, amelyek különösen jellemzők egy korra, s amelyek a magyar regénytörténet egy-egy fontos állomását jelzik. Ezek mindegyike ma is élő, időszerű érték - vagy ha nem, azzá kell tennünk. S mert a magyar regényirodalomról van szó, módszere némileg más, mintha tőlünk időben és térben távolabb álló irodalmakkal foglalkozna. Az irodalom a nemzet életének tükre és vallomása; a magyarság számára a magyar irodalom - divatos szóval, de nem a divatos értelemben - egzisztenciális fontosságú.