A know-how, ez a bizonyos tudás, ismeret többféle tulajdonsággal rendelkezik, sok oldalról meg lehet közelíteni a mibenlétét. Értéke, minősége csak egy bizonyos időpontban, és helyen értelmezhető sok minden függvényében, mint például a technikai színvonal, piaci viszonyok, és így tovább. Rendelkezik értékkel, amit pénzben ki lehet fejezni. Kapcsolódik még hozzá az érdem, itt a létrehozására gondolok. Ugyanis valaki létrehozza, megalkotja. Kialakul, valósággá válik. Ez az eredete, forrása. Ezután természetesen tulajdonost válthat adás-vétel által. Létrehozója és tulajdonosa akár egy szervezet, cég is lehet. Idővel maga a tudás formálódhat, értéke változhat. Közkinccsé válhat, ami által piaci értéke értelmezhetetlenné válik. Ingyen hozzáférhető lesz mindenki számára. A jog feladata, hogy szabályozza az erre vonatkozó körülményeket. A tudás oltalma, védelme az Állam kötelessége. Ez csak a jogi eszközök által lehetséges. Aki létrehozta, vagy megvásárolta az ismeretet, tulajdonosként kezelendő, jogai vannak. Mindazokkal szemben, akik szert akarnak tenni az említett tudásra azon célból, hogy gazdasági, vagy egyéb okoktól vezérelve valamiféle előnyt, hasznot érjenek el. Kölcsönös szándék, és ellenszolgáltatás nélkül nem kivitelezhető. Semmiféle hierarchia, rangsor nem létezik a megítélés szempontjából a különböző tulajdoni formák között, legyen az szellemi, tárgyi, vagy egyéb tulajdon. A védelem mértéke azonos mindegyikre nézve. Az ismeret tulajdonosának anyagi megélhetését biztosíthatja ismeretének értéke, életszínvonala egyértelműen összefüggésben van vele. A jogtalan eltulajdonításnak megvannak a jogkövetkezményei, melyeknek elrettentő ereje van. Ezek a szankciók. A tudás tulajdonosa tetszése szerint értékesítheti az ismerethez fűződő jogokat, előnyöket. Ő szabja meg az árat, és egyéb feltételeket. A tudás nagyszerűségét, értékét a társadalom tagjainak értékítélete határozza meg, mely rétegek, mennyire hosszú távon, és milyen mértékben ragaszkodnak hozzá.