"Sosem tartottam magam sokra. Ez a regény viszont valóban elgondolkodtató. Most már csak a sorson múlik, hogy mellém áll-e. Hogy súlyt adjon ezeknek az őszintén írt, szomorú szavaknak. De nem, nincs igazam, a sors így is, úgy is mellettem áll. Hiába maradok íróként ismeretlen, mert én már jól jártam. Lelkem végre megértette, mi az, ami fontos az életben. Idővel rájöttem, hogy azok a hírességek, akik itt a médiában dolgoznak, sohasem lennének a barátaim. Ez szép lassan teljesen érthető lett. Mert ami nekik olyan fontos, az nekem eddig csak szenvedést és keserűséget hozott. És lám, mégsem vagyok annyira boldogtalan, mint ők." (Bagi Iván) És lám, mégsem vagyok annyira boldogtalan, mint ők." (Bagi Iván)