Debreceni lakásotthonos fiatalok ifjúsági kultúrákról kialakult képét, ismereteit és előítéleteit vizsgáltam 45 fős mintán. Kontroll csoportnak a debreceni egyetem bölcsészkarának hallgatóit választottam ki véletlenszerűen. A vizsgálat módszere kérdőíves kutatás volt, illetve forráselemzés. A vizsgálati csoportnál csoportos beszélgetés is történt, az egyetemistáknál erre nem nyílt lehetőségem. A kérdőív különböző dimenziókat tartalmazott az ifjúsági csoportokról (zenei stílus, jelképek, öltözködés, hajviselet, tetoválások, droghasználat, színház- mozi látogatási és olvasási szokások, anyagi helyzet, vallásosság, pár szavas bemutatás a csoportokról, önbesorolás, valamint egy Bogardus-féle társadalmi távolság skála, mellyel előítéletüket, toleranciájukat mértem) A kérdőívbe 6+1 ifjúsági csoport került: diszkósok, punkok, rapperek, rockerek, skinheadek, strafflerek és emósok. A strafflerek egy nem létező, általam kitalált ifjúsági csoport, mely előítéletességük vizsgálatában játszott szerepet. Célkitűzésem az volt, hogy bebizonyítsam, vagy cáfolni tudjam a következő hipotéziseimet: a lakásotthonos fiatalok előítéletesek, jobban ismerik az ifjúsági csoportokat és többségük tagja valamilyen ifjúsági kultúrának. Az eredmények azt mutatják, hogy a lakásotthonosok előítéletesebbek voltak a kontroll csoportnál, az emósok kivételével. Az ifjúsági csoportokról való ismeretek tekintetében egyértelműen az egyetemisták voltak felkészültebbek. Nem jellemző egyik csoportra sem az ifjúsági csoportokhoz való tartozás.