Diplomamunkám során összefüggést kerestem a stressz okozta pszichés következmények és a menstruációs ciklus változásai között. 150 kitöltőm 86%-a tapasztal menstruációs panaszokat, közülük 31,3% csak stresszes időszakokban. Premenstruációs szindrómában 121 fő (80,7%) érintett. Válaszadóim 59,3%-a, 89 fő tapasztalja, hogy stressz hatására súlyosabbak tünetei. Míg az egyes tünetek előfordulása stressz hatására csak kismértékben emelkedik, azok száma, akik erős panaszoktól szenvednek, több tünet esetében is megkétszereződik. Ez egyértelműen arra utal, hogy a menstruációs panaszok stressz hatására súlyosbodnak. Az irodalmi bevezetőben kifejtettek alapján ez – az alhasi görcsök és erős vérzés esetében – magyarázható a stressz következtében emelkedő prosztaglandinszinttel. Az egyetemi időszakok és a középiskola összehasonlítása a menstruációs panaszok szempontjából szintén arra utal, hogy pszichés megterheléstől súlyosbodnak a tünetek. Az egyetem megkezdése előtt 101 kitöltő (67,3%) tapasztalt menstruációs panaszokat, 70 fő (46,7%) panaszai pedig súlyosbodtak az egyetem évei alatt. Kitöltőim életminőségét is befolyásolják tüneteik, stressz hatására növekvő mértékben. Válaszadóim közül 105-en (70,5%) gyógyszerrel enyhíti tüneteit. A leggyakrabban alkalmazott gyógyszerek a nemszteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok) és fájdalomcsillapítók (analgeticumok), valamint a simaizomgörcs-oldók (spasmolyticumok). Az NSAID-ok közül leghatékonyabbnak a naproxént és a paracetamolt tartják kitöltőim. Hatásosságát átlagosan 8,5-nek értékelték, de bizonyos dózisokban ezt meghaladja az ibuprofén. A simaizomgörcs-oldók közül legnépszerűbb a drotaverin, melyet átlagosan 7,5-ös hatásosságúnak értékeltek. 7-en viszont mellékhatásokról számoltak be drotaverin szedésekor. Kitöltőim átlagosan 1177 Ft-ot költenek havonta menstruációs panaszaik enyhítésére. Közülük legnagyobb arányban a gyógyszerészhez fordulnak segítségért. Szakmai ismeretekkel rendelkező válaszadóim számos, a gyógyszerészi gondozásban rejlő lehetőséget soroltak fel: hogyan segíthetünk betegeinken. Úgy gondolom, a menstruációs panaszok kezelése markáns területe a gyógyszerészi gondozásnak, és jelentősnek tartom hangsúlyozni felelősségünket abban, hogy a hozzánk fordulók a számukra legmegfelelőbb kezelésben részesüljenek. Feladatkörünket szerteágazónak tartom. Kiemelt fontosságú a betegoktatás, a beteg öngyógyszerelésének irányítása ezen a területen is. A konvencionális gyógymódok mellett alternatív és/vagy kiegészítő terápiát is javasolhatunk, bevonhatjuk más területek képviselőit is a kezelésbe. Felhívhatjuk a figyelmet a pszichés panaszok kezelési módjaira, amennyiben szükséges. Túl a tüneteket enyhítő gyógyszer ajánlásán és személyes tapasztalataink átadásán alapos kikérdezéssel felmérhetjük betegeink tüneteinek jellemzőit. Ennek eredményeként orvoshoz irányíthatjuk azokat, akiket szükséges. Így hidat képezhetünk orvos és beteg között. Véleményem szerint ezzel pácienseink személyre szabott megoldást kaphatnak problémájukra. Ezt szakmaiságunk alapvető követelményének tartom, és magam is erre fogok törekedni gyógyszerészi hivatásom gyakorlása során.