A diplomamunka a kiégést, mint egyéni, szervezeti és társadalmi problémát ismerteti, különös tekintettel az egészségügyre. A világ történései, a szűkebb környezet átalakulása és a munkahelyi kihívások növelik az egyén kitettségét a stressznek, a megbetegedéseknek, amelyek mind-mind a kiégés irányában vezetnek. Rendkívül fontos, hogy ez a jelenség időben felismerhető és kezelhető legyen, mivel az elhúzódó állapot az egyén munkahelyi teljesítményét, ezáltal a szervezet hatékonyságát és teljesítményét is lerontja. Mindez hatással van a társadalomra, egyrészről gazdaságilag, másrészről szociálisan negatív hatást fejt ki. A dolgozat célja, hogy bemutassa a kiégés fogalmának alakulását, azon technikákat, beavatkozásokat, melyekkel a kiégés kezelhető és megelőzhető. További célja, hogy az esetmenedzserek munkájába bepillantást nyújtson, illetve rávilágítson a tevékenységük fontosságára. A szakirodalom áttekintés alapján a kiégést okozó tényezők beazonosítása az első és legfontosabb feladat a kiégés megelőzésében és kezelésében, amelyben fontos szerep hárul az egészségügyi esetmenedzserekre. A támogató környezet és magatartásformák kialakítása és fenntartása mellett az öngondoskodás és személyes jóllét elérése és biztosítása, az empátiakészség fejlesztése, valamint a társas támasz keresésének és nyújtásának elősegítése hangsúlyos szempontok. Ezekhez az esetmenedzserek az ügyfél jóllétének biztosításával, igényeinek kielégítésével járulhatnak hozzá, hiszen ezen alapvető cél teljesítése hatást gyakorol az ügyfél környezetére, családjára, támogató rendszerére és az egészségügyi intézményre.