Az évtizedeken át méltánytalanul elfeledett Rajnai László (1924-2001) lassan kezdi elfoglalni az őt megillető helyet a magyar irodalomtörténetben. A közelmúltban megjelent műveinek kedvező fogadtatása is ezt mutatja. Bennük mélyre tekintő és egyetemes szemléletű, hatalmas műveltségű, a magyar és a világirodalomban egyaránt kiváló tájékozódóképességű, a nyelvet a legjobbakhoz hasonlíthatóan, mesterien alkalmazó alkotó szólal meg. A mindeddig ismeretlen sajátos naplója is ezekről az erényekről tanúskodik. Az 1978 és 1996 között született feljegyzések gyakran megmaradnak a rövid, szentenciaszerű bölcsességek szintjén, gyakran hosszabb lélegzetű elmélkedések, kisesszék formálódnak belőlük.