A hatalmas kiterjedésű Római Birodalom lakosságának közel egyharmadát a köztársaság végén és a principátus elején a rabszolgaság tette ki. Ennek a szolgasorba taszított, az élet szinte minden területén alkalmazott társadalmi rétegnek a helyzete a principátus korában javuló tendenciát mutat. A rómaiak nemcsak az erőszakos kizsákmányolás eszközével éltek, de lehetőséget biztosítottak rabszolgáik számára bizonyos fokú társadalmi felemelkedés és anyagi jólét elérésére. A rabszolgák helyzete szélsőséges helyzetben biztosabb megélhetést jelentett mint a szegény szabadok helyzete. Erre az egyre növekvő mértékben megjelenő ún. önkéntes rabszolgaság intézményéből is következtethetünk. A rabszolga-felszabadítás a korszakban olyan mértékben megnövekedett, hogy a császárok törvényekkel szorították vissza a felszabadították polgárságba való beáramlását. A források alapján mindenesetre árnyaltabb képet kaphatunk a rabszolgaság korabeli helyzetéről.