A fiatalkori bűnözés, olyan kérdéskört vet fel nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is, amely megfelelő szabályozást és prevenciós koncepciók kialakítását idézi elő. A fiatalkori bűnözés jelen társadalmunkban egy rendkívül komoly, megoldandó kérdéskört jelent, amelyet kellő szakértelemmel, odafigyeléssel és elhivatottsággal kell megoldani. Nem csak egy ember áll előttünk,- és legyen szó bármilyen bűncselekményről - hanem egy gyermek, egy gyermeki lélek. A hétköznapi nyelv által használt lázadó korszakkal nem magyarázható tettük miértje. Ezen fiatalok által elkövetett bűncselekmények hátterében megannyi dilemma húzódhat. Az okokat, a legelején kell felfedezni és akkor, ott kell segítséget nyújtani.
A jogszabályok megalkotásával és a megfelelő bűnmegelőzési programokkal együttesen kell egy olyan társadalmat kialakítani számukra, ahol bátran tervezhetik jövőjüket. Való igaz, hogy egy társadalomból a bűnt és annak szerves részeit nem lehet teljesen eltűntetni, elválaszthatatlan kapcsolatban állnak egymással. A fiatalkori bűnözés elleni küzdelem legfőbb célja az, hogy egy maghatározott szintre visszaszorítsa azt. Témámhoz kapcsolódóan az alábbi idézet találóan jellemzi az emberiség egészségét, amely úgy vélem, hogy a vizsgált kérdéskör alapproblémája is egyben: „A fiatalkorú tolvajokat úgy tekinthetjük, mint a kiütéseket a fiatalságon; a beteg test – a társadalom beteg testének – külső jelei. Nincs az a hosszú egyéni terápia, amely kitörölhetné egy rossz otthon, egy nyomornegyed utcája, egy szegénység sújtotta család kártékony hatásait.” (Alexander Sutherland Neill)