A végrehajtási eljárás különleges és kiemelkedő jelentősége vitathatatlan, hiszen ezen jogintézmény nélkül az egész igazságszolgáltatási tevékenység értelmét vesztené és végső soron a jog érvényesülése nem lenne biztosítható. A bírósági végrehajtás jelentős szerepet tölt be a hétköznapi életben, és a polgári eljárás intézményei között egyaránt, hiszen a kötelezett jogkövető magatartásának - önkéntes teljesítés - elmaradása esetén ez a jogintézmény teremt lehetőséget a teljesítés kikényszerítésére. 1846-ban Frank Ignác a bírósági végrehajtás jelentőségét nagyon röviden, de rendkívül lényegre törően a következőképpen fogalmazta meg: "Hiában volna törvényszéket tartani, ha az ítélet végrehajtása nem következne." Ahhoz, hogy a bírósági végrehajtás a jogrendszerbeli szerepét be tudja tölteni elengedhetetlen szabályainak és gyakorlatának folyamatos jobbítása, valamint az aktuális gazdasági és társadalmi helyzetnek való megfeleltetése. Vida István meghatározása szerint a bírósági végrehajtás „az a polgári nemperes eljárás, amelynek során a bíróság, ill. a végrehajtásra felhatalmazott szerv általában vagyoni kényszerrel jutatja érvényre a kötelezettség teljesítésére vagy biztosítására irányuló szankciót. A bírósági végrehajtás leglényegesebb eleme a kényszer alkalmazása, amely egyben az összes többi polgári eljárástól is megkülönbözteti.” Kapa Mátyás szerint a bírósági végrehajtás „olyan önálló, törvényileg szabályozott eljárás, amelyben állami, vagy meghatározott szempontból azzal azonosnak minősülő szerv, elsősorban vagyoni kényszer alkalmazása révén juttatja érvényre az állam által, a konkrét egyedi ügyben fennállónak elismert és kikényszeríthető alanyi jogot, vagy előzetesen biztosítja a konkrét egyedi ügyben történő elismerés vagy a kikényszeríthetőség előtt védelemben részesített alanyi jog későbbi érvényre juttatását.” A mai értelemben vett bírósági végrehajtás önálló szabályozása a XIX. század végén alakult ki, és ettől kezdve az időközben bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások, valamint a jogalkalmazás során felmerült nehézségek és problémák kiküszöbölése szükségessé tette a bírósági végrehajtás szabályainak és gyakorlatának folyamatos javítását, ill. a különféle elvárásoknak való megfeleltetését. Ennek megfelelően a jogalkotó időről-időre módosította, ill. újra szabályozta ezt a rendkívül összetett jogintézményt. Ez a tény motiválta a témaválasztásomat, valamint azaz apropó, hogy 2008. június 9-én az Országgyűlés elfogadta a 2008. évi XXXIX. törvényt, amely ismét módosította a bírósági végrehajtásról szóló törvényt. Dolgozatomban a bírósági végrehajtás alakulását és fejlődését követem nyomon a bírósági végrehajtásra vonatkozó jogszabályokon, ill. ezek módosításán keresztül az első önálló szabályozástól kezdődően egészen a jelenleg hatályos szabályozásig.