Információs tezaurusz görögkatolikus liturgiákból

Abstract

Görögkatolikusnak, pontosabban görög szertartású katolikusnak nevezik az olyan keresztényeket, akik az eredeti görög, bizánci szertartás és egyházfegyelem megtartása mellett a katolikus hitet vallják, és a római pápát egyházfőként elfogadják. Az 1054-ban bekövetkezett nagy keleti egyházszakadás következtében a bizánci szertartású keresztények gyakorlatilag elszakadtak Rómától, mind egyházfegyelmi, mind egyházpolitikai tekintetben. Szórványban megmaradt néhány olyan közösség – elsősorban a mai Olaszország területén – akik a bizánci hagyományok őrzése mellett megmaradtak a római egyházban. Hitéletük főképp az itt működő, nagy múltú, görög kolostorok köré csoportosult. Később, a bizánci birodalom megszűnése, az anyaországtól való, gyakorlatilag teljes elzártság, valamint az erős római befolyás következtében lassan kihaltak a valaha népes kolostorok. Ma a legjelentősebb ilyen intézmény Olaszország területén a grotta-ferratai apátság, ahol egy sajátos – a jelenlegi görögkatolikus gyakorlathoz képest – még ősibb bizánci liturgikus hagyomány szerint végzik a szertartásokat.