Rohanó világunk technikai vívmányainak, digitális fejlődésének, az online kereskedelem térnyerésének köszönhetően az elmúlt 20 évben hatalmas változáson ment keresztül. Kialakult az a fajta fogyasztói társadalom, ahol az ember - legtöbbször a tudta nélkül - de napi szintű tranzakciós ügyletei lebonyolítása során automatikus fogyasztóvá válik. Folyamatos versenyben vagyunk önmagunkkal, másokkal, de ez nem csak a fogyasztók táborára, hanem az ellentáborra, vagyis a vállalkozói körre is egyaránt igaz, hiszen az általuk gyártott termékek, valamint az általuk nyújtott szolgáltatások nem csak a fogyasztók megfelelő szintű kielégítésére, hanem a konkurens vállalkozásokkal folytatott versenyre, valamint a folyamatosan változó fogyasztói szokásokhoz való alkalmazkodásra is kiterjed. A fogyasztóra zúduló, szinte minden négyzetcentiméteren - a különböző platformokon keresztül - szembejövő reklámok, hirdetések az általuk hordozott üzenettel még inkább erősítik nemcsak magában a fogyasztóban a vásárlási kedvet, hanem a vállalkozásban azt a fajta versenyszellemet, mely arra irányul, hogy “Az enyém a legjobb termék!”, vagy “Én nyújtom a legjobb szolgáltatást!”, megjegyzendő sokszor a minőség rovására. Az emberben legtöbbször akkor tudatosul, hogy ő maga fogyasztó, amikor a vásárolt termékkel, vagy igénybe vett szolgáltatással probléma adódik, és megfogalmazódik benne a “Most mi tévő legyek?”; “Kihez fordulhatok?” érzése. Pont ezt a kiszolgáltatott, szorult helyzetet ismerte fel a fogyasztóvédelem, melynek értelmében - legyen szó bármilyen típusú fogyasztói szerződésről - általános, rendszerszintű védelme a fogyasztók védelme érdekében elengedhetetlen. Szakdolgozatomban a fogyasztók, mint a fogyasztó és vállalkozás közötti szerződésekben „gyengébb félkénti” megjelenését vizsgálom a rájuk irányadó általános jogszabályok vonzatában. A dolgozat szerkezeti megjelenése tekintetében első körben magát a fogyasztó fogalmát tisztázom mind az Európai Unió, mind a magyar szabályozás tekintetében.