Absztrakt Szakdolgozatom az Erasmus+ programok szerepét vizsgálja az iskolai szervezetfejlesztés folyamatában, valamint azok hatását a tanárjelöltek képzésére és mentorálására. A kutatás kiindulópontja az a feltételezés, hogy a nemzetközi pályázati konstrukciók nem csupán szakmai mobilitási lehetőségeket biztosítanak, hanem komplex módon hozzájárulnak az oktatási intézmények szervezeti működésének megújításához, adaptivitásának növeléséhez és innovációs képességének erősítéséhez. A dolgozat elméleti keretét a klasszikus és modern szervezetelméleti megközelítések, valamint a vezetéstudomány, a szervezeti kultúra és a változásmenedzsment releváns irányzatai adják, különös tekintettel az oktatási intézmények sajátos, nyílt rendszerként értelmezhető működésére. A dolgozat első részében az iskola mint szervezet kerül értelmezésre, amely strukturált, szabályozott és célorientált működésével egyaránt hordozza a formális szervezetek és a szociális rendszerek jellemzőit. Ezt követően a szervezetfejlesztés elméleti hátterének bemutatása történik, amely kiterjed a vezetési stílusok fejlődésére, a stratégiaalkotás folyamatára, a szervezeti döntéshozatal mechanizmusaira, valamint a kommunikáció, a konfliktuskezelés és a szervezeti kultúra szerepére. A vizsgálat rámutat arra, hogy a hatékony szervezetfejlesztés nem kizárólag strukturális vagy technikai beavatkozások eredménye, hanem alapvetően emberi, kulturális és tanulási folyamat, amelyben a vezetői szerep kiemelt jelentőséggel bír. A szervezeti változások sikeressége nagymértékben függ a résztvevők bevonásától, a megfelelő kommunikációs stratégiák alkalmazásától, valamint a változással szembeni ellenállás tudatos kezelésétől. Az empirikus vizsgálat középpontjában a Debreceni SZC Brassai Sámuel Műszaki Technikum egyik Erasmus+ projektje (KA122-VET-4A41993B) áll, amelynek elemzése esettanulmány jelleggel történik. A kutatás feltárja a projekt stratégiai előkészítésének, megvalósításának és értékelésének folyamatait, különös tekintettel a szervezeti működésre gyakorolt hatásokra. Az eredmények azt mutatják, hogy a pályázati tevékenység jelentős mértékben hozzájárul a szervezeti tanulás erősödéséhez, a belső kommunikáció fejlesztéséhez, a munkamegosztás és a folyamatok tudatosabb szervezéséhez, valamint a szervezeti kultúra nyitottabbá és innovatívabbá válásához. A projekt megvalósítása során megjelenő kihívások – különösen a változással szembeni ellenállás, a konfliktusok és az erőforrások korlátozottsága – ugyanakkor rávilágítanak arra, hogy a szervezetfejlesztés komplex, többdimenziós folyamat, amely folyamatos vezetői figyelmet és adaptív működést igényel. A dolgozat külön hangsúlyt fektet a pályázati tevékenységek és a tanárjelöltek mentorálása közötti kapcsolatra. Az elemzés rámutat arra, hogy az Erasmus+ projektek keretében létrejövő tanulási környezetek lehetőséget biztosítanak a gyakorlatorientált pedagógusképzés erősítésére, a reflektív gondolkodás fejlesztésére és a nemzetközi tapasztalatok integrálására. A mentorálási folyamat így nem csupán a szakmai kompetenciák átadását szolgálja, hanem hozzájárul a szervezeti kultúra és a tanuló szervezet szemléletének kialakításához is. Tehát az Erasmus+ programok komplex módon támogatják az iskolai szervezetek fejlődését, elősegítik a stratégiai gondolkodás erősödését, valamint hozzájárulnak a pedagógusok és tanárjelöltek szakmai és személyes kompetenciáinak fejlesztéséhez. A kutatás eredményei alátámasztják, hogy a nemzetközi projektekben való részvétel nem csupán kiegészítő tevékenység, hanem a szervezetfejlesztés integráns eszköze, amely hosszú távon hozzájárul az oktatási intézmények hatékonyabb és fenntarthatóbb működéséhez.