During an extensive field work in the acidophilous forests and fens of the Western Mecsek Mts. current localities of several species, which haven’t been recognised here for 50 years, were revealed (e.g. Bazzania trilobata, Diphyscium foliosum, Scapania nemorea). The authors also found some new stands of regionally and/or locally rare taxa (e.g. Buxbaumia aphylla, Dicranum tauricum, Jamesoniella autumnalis, Lepidozia reptans, Sphagnum squarrosum) as well as species new to the moss flora of the Mecsek Mts. (e.g. Aulacomnium androgynum, A. palustre, Calliergon cordifolium, Hedwigia stellata). Both investigated habitat types were found to be infected by invasive moss (Campylopus introflexus) and liverwort (Riccia rhenana) species. It is noteworthy that most of the species were found in winter or at the beginning of spring, when most vascular plants are inactive and their coverage is negligible. In this period moss and liverwort taxa are active, and are therefore easily noticeable. The authors raise the possibility that the expansion of Dicranum tauricum in Hungary is a consequence of former coniferous (especially Pinus spp.) plantations, since the old, dead trunks of pine species can serve as stepping stones to colonization for this taxon.

A Nyugat-Mecsek mészkerülő erdeinek és lápi jellegű termőhelyeinek bejárása során számos, a hegységben 50 éve nem látott faj aktuális előfordulását mutattuk ki (pl. Bazzania trilobata, Diphyscium foliosum, Scapania nemorea). Több hazánkban és/vagy a Dél-Dunántúlon ritka taxon újabb állományait tártuk fel (pl. Buxbaumia aphylla, Dicranum tauricum, Jamesoniella autumnalis, Lepidozia reptans, Sphagnum squarrosum) és a Mecsekre új fajokat is felfedeztünk (pl. Aulacomnium androgynum, A. palustre, Calliergon cordifolium, Hedwigia stellata). Mindkét élőhelytípusban jelen vannak a korábban nem jelzett, hazánkban az utóbbi években özönfajként tárgyalt taxonok, lápokban a Riccia rhenana, míg a mészkerülő erdőkben a Campylopus introflexus. Érdekességként említhető meg, hogy a fajok többségét a téli hónapokban, illetve kora tavasszal, az edényes növények szempontjából inaktív időszakban találtuk meg. Ebben az időszakban e mohák sokkal feltűnőbbek és könnyebben észrevehetők. A szerzők felvetik annak a lehetőségét, hogy az utóbbi időben egyre több helyen megjelenő Dicranum tauricum terjedésében meghatározó szerepet játszhatnak az idősödő fenyő ültetvények, mivel az itt található fekvő, holt fatörzsek lépő kövekként szolgálhatnak a faj számára.