A rumináció és a mentalizáció kapcsolata

Abstract

Szakdolgozatomban a rumináció és a mentalizáció közötti kapcsolatot vizsgáltam, ezen belül is a harag- és az önkritikus ruminációt, a mentalizáción belül pedig az arra irányuló motivációt, hogy megértsük mások mentális állapotait; és a vélt mentalizációs képességet. A szakirodalmi áttekintésben igyekeztem a két kognitív mechanizmussal kapcsolatos fogalmakat megfelelően körüljárni, keresvén az esetleges kapcsolódási pontokat. A harag- és önkritikus rumináció két olyan perszeveratív kogníciós típus, amely ha túlságosan jellemző egy egyénre, a mentális egészségre és a társas kapcsolatokra is káros hatással lehet: a társas interakciók utáni rumináció elkerülő magatartást vetít elő a jövőbeli teljesítmény és a szociális helyzetekkel szemben. Ezzel szemben a reflektív funkció, a mentalizációra való képesség, a mentalizációs igénnyel együtt fogékonnyá tesz minket egyéb, mentális egészségünket és emberi kapcsolatainkat javító egyéni tendenciákra is. Korábbi tanulmányok kimutatták a kapcsolatot a proszociális hajlamok és a mentalizációs képesség, valamint a mentalizációra irányuló igény között. Kérdőíves kutatásom arra irányult, hogy kapcsolatot fedezzek fel a ruminatív gondolkodási stílus különböző típusai és aspektusai, és a mentalizációs igény és a reflektív funkció között. Vizsgálatomban a Haragrumináció Skálát, az Önkritikus Rumináció Skálát, a Mentalizációs Igényt Mérő Skálát és a Reflektív Funkció Kérdőívet használtam.