Változó horizontok a Nagykunság a "Krízisek korában"

Abstract

A Nagykunságról sokan, sokféleképpen írtak már, de ritka az olyan munka, amely a történelmi múltat ilyen szerves egységben képes láttatni a jelen küzdelmeivel és a jövő lehetőségeivel. A „Hatkunság” – Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszentmárton és Túrkeve – számára a nagykun örökség nem csupán „díszes” külsőség, hanem egy sajátos, szívós alkalmazkodási stratégia alapja. A Nagykun Hagyományőrző Társulás nevében azért tartom fontosnak ezt a monográfiát, mert nem elégszik meg a nosztalgiával. A szerzők komoly szakmai munkával tárták fel, hogy a népességfogyás és a gazdasági nehézségek szorításában is van mozgástér. Rávilágítanak arra, hogy a Nagykunság belső erőforrásai – a redemptió óta hordozott önigazgatási reflexek, a sajátos gazdálkodási kultúra és a helyi identitás elemei – ma is érvényes válaszokat adhatnak a térség súlyos, összetett társadalmi-gazdasági-környezeti kihívásaira.