A magyar nyelvnek - s vele együtt a kultúrtörténet számos területének - kiemelkedő fontosságú dokumentumai a nyelvemlékek, amelyeket a kötet a magyar könyvnyomtatás hőskorának tekinthető XVI. század végéig tárgyal. A művekkel kapcsolatban bemutatja létrejöttük körülményeit, kitér a szövegekből levonható tanulságokra, valamint összefoglalja a kéziratos és a nyomtatott írásművek korszakának legfontosabb jellemzőit. Az írásbeliségnek tehát arról a közel hét évszázadáról ad rövid áttekintést, amely a magyarság nyelvéből legkorábbról fennmaradt szavakkal kezdődik (930 körül), és a Vizsolyi biblia megjelenését (1590) követő évekig tart. A kötetben számos eredeti szöveg(részlet) szerepel, mai nyelven való értelmezésükkel együtt; több esetben az eredetiről készült fényképmásolattal kiegészítve.