Kiemelt figyelmet igénylő gyermekek nevelési és fejlődési nehézségei Nagycserkesz szegregált közösségeiben

Abstract

A szakdolgozat Nagycserkesz község szegregált közösségeiben élő hátrányos helyzetű gyermekek nevelési és fejlődési nehézségeit vizsgálja gyógypedagógiai szempontból. A kutatás célja annak feltárása, hogy a szociális, kulturális és etnikai hátrányok hogyan befolyásolják az SNI, BTMN és folyamatos figyelemmel kísért gyermekek fejlődését. A vizsgálat 14 családdal és 8 szakemberrel készített félig strukturált interjúkra, valamint hosszú távú terepi megfigyelésekre épül, insider kutatói pozícióból (11 éves védőnői tapasztalat). Az eredmények szerint a zsúfolt lakhatás, a higiéniai hiányosságok és az alacsony szülői iskolázottság jelentősen növeli a fejlődési elmaradások kockázatát és korlátozza a gyógypedagógiai intervenció hatékonyságát. A szülői és szakértői nézőpontok keresztelemzése rámutat, hogy a helyi bizalmi hálózat enyhíti az intézményellenességet, ugyanakkor a szakemberhiány és a területi egyenlőtlenségek tovább nehezítik a korai fejlesztést. A halmozott hátrányok a település népességének jelentős részét érintik és elsősorban az intézményekben (óvoda, iskola) koncentrálódnak. A dolgozat gyakorlati javaslatokat fogalmaz meg a tanoda létrehozására, a fiatal anyák célzott edukációjára, a korai gyermekvállalás megelőzésére és a hulladékgazdálkodás javítására. Az eredmények hozzájárulnak a hátrányos helyzetű közösségekben élő kiemelt figyelmet igénylő gyermekek helyi gyógypedagógiai ellátásának fejlesztéséhez.