A személyiségvédelem szubjektív szankciójaként jelenik meg a nem vagyoni kártérítés intézménye, melynek valódi kifejlődése a második világháborút követő időszakra tehető, a fasizmus elleni fellépés okánál fogva. A magyar gyakorlat azonban eltérően alakult, hiszen többszöri változtatást követően a ’90-es évekre szilárdult meg a nem vagyoni kártérítés.

Számos probléma merül fel a nem vagyoni kártérítés kapcsán, hiszen olyan sérelmek esetén szükséges az összegszerűség meghatározása, amelyek pénzben nem mérhetőek. További problémát jelent az egyes országokban, hogy mely feltételek alapján szankcionálják a személyiségi jogsérelmet.
Németországban megoldásként bevezették a nem vagyoni kártérítés intézményét a Schmerzengeld mellett, hogy lehetőséget biztosítson a vagyoni károk megtérítésére abban az esetben is, ha a fájdalomdíj feltételei nem állnak fenn – azaz sem betegséget, sem fájdalmat nem idézett elő a személyiségi jogok megsértése, de még csak az életmódjának szabad megválasztásában sem akadályozta a károsultat. A franciáknál valójában a magyar gyakorlattól eltérő gyakorlatot tapasztalhatunk, hiszen itt még akkor is megítélnek egy szimbolikus összegű kártérítést, ha a károkozó vétkessége bizonyítást nyert, de a kár nem bizonyítható. Az angoloknál a bírónak széles mozgásteret biztosítanak, hiszen szabad mérlegeléssel dönti el, hogy a kellemetlenség megalapozza-e az erkölcsi kártérítést. Svájcban is megkövetelik a hátrány meglétét, jelentéktelen testi sértésért nem ítélnek meg fájdalomdíjat, szükség van maradandó egészségkárosodásra.
Azonban Magyarország az utóbbi évtized során elindult a változás útján, hiszen a Polgári Törvénykönyv kodifikálásakor ezen intézmény megreformálásának is tanúi lehettünk. A reformnak a 2009-ben elfogadott új Ptk. szövege alapján - többszöri változtatás után - az lett az eredménye, hogy a nem vagyoni kártérítés intézményét megszüntették, helyette pedig bevezették a személyhez fűződő jogok között elhelyezett sérelemdíjat, aminek megítéléséhez már hazánkban sem lesz szükség hátrány igazolására.

Dolgozatomban a nem vagyoni kártérítés alkalmazását, módját és mértékét mutatom be hazánkban, illetve néhány európai országban a kapcsolódó törvények, Kódexek, valamint a kialakult bírói gyakorlat által. Továbbá munkám során nem hagyhattam figyelmen kívül az előbb említett új szabályozás jelentőségét sem. A sérelemdíj szabályainak felsorakozatásakor követően pedig arra a kérdésre próbáltam választ találni, hogy a sérelemdíj bevezetése megfelelőbb védelmet fog-e nyújtani személyiségi jogsérelem esetén, mint a nem vagyoni kártérítés intézménye tette. A válaszom pedig a következőképpen hangzik: Szerintem jó úton haladunk egy jól működő rendszer megteremtése felé, amely feltehetően megfelelőbb védelmet fog nyújtani a személyiségi jogsértés esetén. Azonban van még néhány megoldatlan kérdés, amelyek megoldása a jövő feladata marad.