Dolgozatom célja, hogy bemutassam a verbális és a fizikai bántalmazás irodalmi megjelenítését két kortárs kötetben: Babarczy Eszter A mérgezett nő című novelláskötetében, illetve Borda Réka Égig érő csalán című kisregényében. Mindkét kötet középpontjában az erőszak áll, azonban más-más módon: Babarczy Eszter novelláiban többféle változatban jelenik meg, míg Borda Réka regénye esetében „csak” egy erőszaktípus válik meghatározóvá, az elbeszélő gyerekkori szexuális abúzusa. A gyermekkorban elszenvedett erőszakot a már felnőtt elbeszélő traumafeldolgozása követi. Mindkét mű érdekessége az erőszak kimondhatóságának problémája, illetve nyelvi megformálásának a módja. Folyamatosan felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán kimondható-e az erőszak, meg tudják-e formálni az elbeszélők mindazt, amin keresztülmentek.