A szennyvíz, mint termelési hulladék a befogadó számára káros anyagokat tartalmaz, melynek kivonása vagy semlegesítése a vízkészlet minőségének védelme érdekében elengedhetetlen.

Dolgozatom első fejezetében a szennyvíztisztítás történetét tekintettem át a rómaiaktól napjainkig. Fontosnak tartom bemutatni azt, hogy milyen nagy jelentősége van a csatornázásnak és a szennyvíztelepek kialakításának. A második fejezetben részletesen kitértem a szennyvíztelepek általános felépítésére. Leírom, hogy milyen műtárgyak kellenek ahhoz, hogy a kommunális vagy nyers szennyvízből tisztított szennyvíz legyen A harmadik fejezetben mutatom be a dombrádi szennyvíztelepen is alkalmazott eleveniszapos szennyvíztisztítás folyamatát. Rövid áttekintést adtam a mikroorganizmusok jelentőségéről. Ezt követően kitérek azokra a legfontosabb vizsgálati módszerekre, melyeket elvégezve megtudható, hogy a kiengedett tisztított szennyvíz milyen mértékben károsítja a befogadót, jelen esetben a Tiszát. A tisztítási hatásfok KOIsCr–ra, NH3-NH4+, összes lebegőanyagra, szerves oldószerextraktra számítva kedvező. A kémiai paraméterek közül kiemelném a kedvező NH3-NH4+ értéket, amely azt jelzi, hogy az eleveniszapos rendszerben a szennyvíz Nitrogén-tartalmát a biológiai oxidáció a nitrifikálásig folytatja. Az eleveniszapos rendszer üzemeltetése bonyolult, nagy figyelmet igényel.

Dombrádon a szennyvízvezeték megépítése, a napi 350 m3 kapacitású szennyvíztisztítóval együtt 1995-ben fejeződött be. A Nyírségben az ivóvíz céljára szolgáló felszín alatti vízbázisok sérülékenyek, védelmük fokozott figyelmet igényel. A talajban történő szennyvízelhelyezés, a növekvő számú szakszerűtlen házi kútfúrások miatt a talajvíz elfertőzheti a mélyebb, még tiszta vízadó rétegeket. Éppen ezért a szennyvíztisztítás korszerű megoldása e területen kiemelt jelentőségű. „ A vízvédelem a vízi ekoszisztémák védelmét jelenti, a környezetvédelem pedig létünk természetes és mesterséges adottságainak józan egyensúlyát kell, hogy biztosítsa.” Dr Felföldy Lajos